Drága Viki!
Te, mostmár a kórházban fekszel, már csak órák választanak el attól,hogy a karodban tarthasd a kisbabádat! Olyan csodálatos dolog is tud lenni a várakozás. Nagyon nagy félelmekkel teli, aggódva, és néha-néha sírva juttál el ide. Mindig csak a napokat nézted, már csütörtök, és már hétvége, jujj már este és már itt is vagyunk! Rohan az idő, és el sem tudod hinni milyen vészesen eltelik ez az egy éjszaka is. Amit kívánni szeretnék neked, az az hogy bármennyire is nehéznek tűnik, és rémesnek tudd, az ÉDESANYUKÁD vigyáz rád. Fogja a kezedet!!! Én és a többiek itthonról, a férjed melletted, a gyerkőcök pedig lélekben egy pillanatra sem hagynak magadra! Nem is tudom, mit tudok majd neked írni holnap, hiszen ebben a helyzetben nincsen szó, ami elveszi a közbeni és az utána levő fájdalmaidat és nehézségeidet. Talán csak annyit mondanék hogy én itt leszek veled, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot! És várva várom a pillanatot amikor elküldöd Balázs első fotóját. ( én meg a fogszünetetm :p ) Egy újabb angyallal gazdagodik a föld! Kívánok Neked rengetek erőt, kitartást, nyugalmat és belső békét... és fogadd nagyon sok szeretettel ez, az egyáltalán nem tökéletesre sikerült írásomat. NAGYON-NAGYON szeretlek, én VIKIM!
" NE FÉLJ, CSAK HIGYJ ! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése